Erdély oktatásügye:

a tört.-i Erdélyen kívül a mai szóhasználatban ide értjük az 1920-as trianoni békediktátummal Mo.-tól Romániához csatolt Bánság, Bihar, Szatmár, Máramaros jó részét is. – 1. A középkori Magyar Királyságban.Az erdélyi isk.-ügy kezdetei a Szent István-kori kat. egyházszervezésig, a gyulafehérvári püspökség megal.-ig nyúlnak vissza. Az első írásos adatok a XIII. sz.-tól állnak rendelkezésünkre. A középkori isk.-zás számos nyoma maradt fenn, főleg a szász vidékeken létesült sok isk. A XIV. sz.-tól a Kolozs m.-i Zsuk (1332), a Hunyad m.-i Berény (1334), Várad (1347), Szászsebes (1352), Nagybánya (1387), Beszterce, Brassó (1388 előtt) isk.-iról van adatunk. 1540-ig a tört.-i Erdélyből 1 káptalani, 16 városi és 109 falusi isk.-ra történik utalás, ezekből vagy 70 szász vidékre esik. A középkori egyházjárás adatai is az elterjedt isk.-ztatásra utalnak. 1520-ig 2500 akadémita nevét sikerült felkutatni, ezek 61%-a Bécsben, 32%-a Krakkóban, néhányuk Prágában, Bolognában és Páduában tanult. Származáshely szerint a legtöbben Szebenből (185), Brassóból (267), Kolozsvárról (122) és Váradról (119) eredőnek vallották magukat. – 2. Az önálló Erdélyi Fejedelemség (1526–1711) kialakulása idején terjedt el Erdélyben a reformáció, ez után a kat. isk.-k mellett ref., ev. és unit. isk.-k működtek. 1556–1557-ben Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Váradon vált protestánssá az isk. A kolozsvárinak Dávid Ferenc (1510–1579) és Heltai Gáspár (1490 v. 1510–1574) is a rektora. Az 1540-es években Szatmáron, Nagybányán, Szebenben, majd Szászvároson, Besztercén alakultak utóbb koll.-okká izmosodó prot. isk.-k. Kolozsváron unit. és a XVII. sz. elejétől ref. isk. is működött. A XVII. sz.-ban al. Bethlen Gábor gyulafehérvári (1622; 1662-ben Nagyenyedre áttelepített) főisk.-ját, ahol Apáczai Csere János is tanított; a kancellár Bethlen János (1613–1678) pedig a székelyudvarhelyi ref. „ortodoxa schola”-t (1670). Ezek az int.-ek főleg egyházi pályára, ill. külföldi továbbtanulásra készítettek fel. Élükön a rektor állott, néhány lektor, collaborator, nyújtott segítséget. – A zömében prot.-sá lett Erdélyből 1553-ban elűzött kat. püspökség csak másfél század múlva telepedett vissza. Egyedül Csíkban maradt meg egy nagyobb kat. közösség. Bár az 1568-as tordai országgyűlés szentesíti – a négy bevett vallás (ev., kat., ref., unit.) elismerésével – a vallás- és lelkiismereti szabadságot, a legtöbb városban épp a kat.-ok tudtak legkevésbé élni a lehetőséggel. Így a meginduló ellenreformációval az Erdély felé is tájékozódó jezsuiták nehezen tudtak betelepedni a nagyobb helységekbe. Az erdélyi fejedelem, majd lengyel kir. Báthory István először a fejedelmi birtoknak számító Kolozsmonostoron vetette meg egy jezsuita isk. alapjait, de innen már 1581-ben beköltöztek Kolozsvárra, s Báthory május 12-én kelt al. levelével egy.-i rangra emelte az int.-et, 1583-ban egy 150 férőhelyes szeminárium felállításáról is gondoskodott. Bár 1603-ban és 1605-ben a város kiűzte a jezsuitákat, azok egy várfalon kívüli monostori épületben – kisebb-nagyobb megszakításokkal 1698-ig – fenntartották isk.-jukat. Rendkívüli erőfeszítéssel telepedtek meg Gyulafehérváron (1582), Nagyváradon (1581–1585), Székelyudvarhelyen (1593), Szatmáron (1636) és Nagybányán (1696) is. A ferencesek Csíksomlyón (1667), a minoriták Esztelneken (1680) létesítettek isk.-t. A jezsuiták a Ratio Studiorum előírásai szerint szervezték isk.-ikat, a prot.-ok a német mintához alkalmazkodtak. A prot. akadémiták főleg Wittenberg, Lipcse, Odera-Frankfurt, Heidelberg és Bázel egy.-eit látogatták, a kat.-ok Bécs és Grác mellett Itália felé tájékozódtak. Visszatérve jó részük pap vagy tanár lett. A falusi oktatást mind a kat.-ok, mind pedig a prot.-ok támogatják. 1560-ban Oláh Miklós érsek rendelte el, hogy minden plébánia mellett legyen magiszter is, 1563-ban pedig az erdélyi ref.-ok Tordai Hitvallásába került be az ajánlás: minden gyülekezet tartson tanítót. A Székelyföld valamennyi nagyobb falujában működött isk. – 3. Erdély a Habsburg birodalomban (1711–1867). Az Erdély közjogi helyzetét a Habsburg Birodalom keretében szabályozó Diploma Leopoldinum (1690, 1691) többek között szavatolja a szabad vallásgyakorlatot, a fennálló int.-ek zavartalan működését. Valójában már az 1710-es évektől megkezdődött a kat.-ok térnyerése. A jezsuiták újra átvették s fejlesztették korábbi tanint.-eiket, sőt újakat al. Kolozsvárt az óvári kolostorépületből épp az unit.-okat kiszorítva nyitják meg isk.-jukat 1698-ban, s az 1720-as években már a Farkas utca végén vásárolt telken templomot és isk.-épületet emelnek. Gyulafehérvárt a ref. isk. helyiségeit vették át a jezsuiták, berendezkedtek Nagyváradra, Nagybányára, Szatmárra, Székelyudvarhelyre, új isk.-t nyitottak Marosvásárhelyen (1702), Temesváron (1717). Mellettük más szerzetesrendek is tartottak fenn isk.-kat: a ferencesek Csíksomlyón, a minoriták Esztelneken (később Kantán) s 1745-től Aradon. Ekkoriban kezdődött a piaristák térhódítása. Nagykárolyba 1725-ben telepítette be őket Károlyi Sándor gr. (1669–1743) mint helytartósági tanácsos; 1730-tól Máramarosszigeten volt rendházuk, 1750-ben Arad-Szentannán kezdtek tanítani, majd a temesi gróf hívására 1790-ben átköltöztek Temesvárra. – Lényeges változást hozott a jezsuita rendet feloszlató 1773-as pápai bulla. Átmeneti megoldások után többnyire a piaristák vették át egykori int.-eiket, bár Nagybányán a minoriták, Szatmáron a pálosok vitték tovább az isk.-t. Mária Terézia a kolozsvári jezsuita akad.-t egy.-i rangra emelte (1750?), ahol 1774-ben megindult a jogi, 1775-ben az orvosi fakultáson az oktatás. Mária Terézia, majd II. József nevéhez fűződnek az első egységesítő szabályzatok. Miután a Ratio Educationis (1777) nem vonatkozott Erdélyre, 1780-ban Erdélyi Tanulmányi Bizottság létesült, mely kidolgozta a prot.-okra is figyelemmel levő Norma Regiát (1781). De a prot.-ok az egységes szabályozást végül nem fogadták el, mindegyik felekezet saját szabályzatot készített. – Mária Terézia 1767-ben létrehozta az erdélyi Gubernium mellett működő „comissio catholica”-t, többek közt a kat. isk.-i ügyek intézésére. (Ezt a feladatot addig – majd később 1945-ig a kat. érdekek védelmében alakult önkormányzati szerv, az „Erdélyi Római Katolikus Státus” látta el.) – A prot. koll.-ok meglehetősen függetlenül intézték ügyeiket, a rektor műveltsége, látóköre és az anyagi lehetőségek határozták meg a fejlődés irányát, iramát. A ref.-ok 1769-ben létesítettek egy marosvásárhelyi székhelyű tanügyi bizottságot (Litteraria Comissio), melynek feladata a középisk.-i tanítás szabályozása volt: intézményesítette a pedagogarcha funkciót, a tógások közé való felvételt vizsgához kötötte, a hároméves bölcseleti tanfolyam után előírt egy tisztán teol. évet. Az unit.-ok 1842-ben létesítettek Nevelési Bizottságot isk. ügyeik összehangolására. – Az erdélyi országgyűlés 1791-ben foglalkozott tanügyi kérdésekkel. Rögzítette a négy bevett vallás egyenlőségét, s azt, hogy a felekezetek megtarthatják eddig működő tanint.-eiket, az elvettekért pedig kárpótlásban részesülnek. A diéta egyben létrehozott egy Közokt.-ügyi Bizottságot gr. Esterházy János elnökletével, melyben mind a négy felekezet képviseltette magát. Ez 1793-ban kidolgozta a Synopsis systematis generalis néven ismert ttv.-ét, mely az 5+2 oszt.-os isk.-típust ajánlja, csökkenti a latin súlyát, hangsúlyozza az anyanyelv fontosságát. A falusi isk.-kból ki is iktatja a latint. Tanítóképző szemináriumok felállítását írja elő, módszertani utasításokat ad. E sok szempontból pozitív, egységesítő tervezet nem emelkedett tv.-erőre. – A prot. tanint.-ek a XVIII. sz. elején mind újra szerveződtek, s csak a század végére erősödtek meg, amikor tekintélyesebb épületekhez is jutottak. Az 1704-ben felégetett nagyenyedi ref. koll. újjászervezője Pápai Páriz Ferenc, az első m. orvosi könyv szerzője volt. (Ugyanakkor az angliai puritánusokkal való kapcsolatot jelzik az angliai adományok is.) 1792-ben indult be a jogi tanfolyamuk. Kolozsvárt már 1733-tól működött jogi tanszék, s 1799–1801-ben felépült a Leder József erdélyi építész tervezte Farkas utcai koll.-épület. – A marosvásárhelyi isk. virágkora a Sárospatakról a XVII. sz. végén elmenekült, ún. bujdosó koll. diákutódai egy részének közreműködésével kezdődött meg (1718). A székelyudvarhelyi koll. új épületét 1771–1774 között a székely nép adományából emelték. 1799-ben önállósult Nagyenyedtől a szászvárosi ref. koll., a zilahit az 1800-as évek elején a nyelvész és orvos Gyarmathi Sámuel emelte magas szintre. Az unit.-ok kolozsvári főisk.-ja 1718-tól egy polgárházban húzódott meg, s csak 1806-ra jutott megfelelő kétemeletes hajlékhoz. 1793-ban megvetették a székelykeresztúri unit. gimn. alapjait is.Az 1820–1830-as években a reformkor szelleme a koll.-ok ifjúságát is áthatotta, olvasótársaságokat szerveztek, verseltek, kéziratos gyűjteményeket állítottak össze.