öngyilkosság,

suicidium<lat.> : szándékos, tudatos cselekvés a saját élet kioltására. Az önkezű halál beálltakor beszélünk ~ról. Ha valaki életben marad, ez ~i kísérletnek minősül. ~i kísérlet gyakran következik be úgy, hogy nem volt valódi ~i szándék, hanem a cselekvés inkább figyelemfelkeltésre irányult, ezért egyes szakemberek az ilyen cselekvéseket parasuicidium néven elkülönítik az ~i viselkedéstől. Különösen fiatalok (főleg lányok) körében gyakori ez a figyelemfelkeltő viselkedés. Más szakemberek elkülönítik az önkárosítást, amelynek csak feszültséglevezető funkciója van a személyiségben (ilyen általában a nevelőotthonokban, börtönökben gyakori érfelmetszés, a „falcolás”). Ugyanakkor abban egyértelmű a szakemberek véleménye, hogy minden ~i cselekményt komolyan kell venni. Az ~ modellkövető magatartás, és a saját próbálkozás is növeli a valószínűségét az ~i cselekmény ismétlődésének. Rendszerint konfliktushelyzet, kudarc, szeretett személyek elvesztése, súlyos betegség vagy attól való félelem, szorongás áll az ~ hátterében, nagyon gyakran elmebetegség ( pszichózis, depresszió, mániás-depresszív elmezavar) vagy neurózis. Gyermekkorban lelki sérülések vezethetnek ~i kísérlethez, ritkán ~hoz ( lelki sérültek). Mo.-on az ~ gyakori, főleg az idős koroszt.-ban. Hosszú ideig a m. ~i arányszám – ezt a százezer lakosra eső ~ok számával fejezik ki – a legmagasabb volt a világon, ez az utóbbi kb. nyolc évben valamit csökkent (most 39). Az ~i kísérleten átesettek, főleg a fiatalok, gondozásra szorulnak (gyermek-ideggondozó), és az ~ megelőzése és az ~veszély elhárítása a pszichiátria fontos feladata. Ebben főleg pszichoterápiás módszerek ( pszichoterápia) használatosak. ~i krízisek gyakran fordulnak elő a pszichoszexuális fejlődés kritikus pontjain, különösen annak devianciái esetében (pl. fiúk homoszexualitása). – Ir. Buda B.–Füredi J. (szerk.): Az öngyilkosság pszichés háttere. Esettanulmányok. Bp. 1987.; Zonda T.: Öngyilkos nép-e a magyar? Bp. 1995.

Buda Béla